A pecsétgyűrű, mint státuszszimbólum?
Igen. Évszázadokkal ezelőtt az ékszer gyakorlatilag hitelesítési, aláírási funkciókat látott el. Kicsit olyan volt, mint egy manapság használatos bélyegző. Megolvasztott viaszba mártották a családi címerrel, azaz egyéni azonosítóval ellátott gyűrűt, és ezzel a lenyomattal igazolták az adott dokumentum hitelességét. A leveleket is hasonló módon zárták le. Innen is ered az a mondás, hogy az üzenet elolvasása előtt a pecsétet fel kell törni.
Bárki nem rendelkezhetett ezzel a keggyel, természetesen. Pontosan ezért nevezhetjük státuszszimbólumnak, hiszen társadalmi státuszhoz volt köthető a tulajdonlása. A gazdag nemesi, kereskedő családok alapvető „kellékévé” vált. Azért nem írjuk, hogy ékszerévé, mert akkoriban, bár vonzó megjelenéssel büszkélkedett, nem ezen jellemvonása miatt rajongták körbe oly sokan. Persze találkozókon, főleg hivatalos ügyek megvitatásánál nem maradhatott el a hordása, lévén ez egyfajta üzenetet is közvetített a „tárgyalófeleknek”. Ám a nagy mérete gyakorlatilag ellehetetlenítette a kényelmes viseletet. A történelem íródott tovább, mígnem az ék kikopott a közhasználatból. Ám az ékviselés világából nem tűnt el. Sőt!
A pecsétgyűrű a férfiasság jelképe?
Kimondva-kimondatlanul igen. Önmagában ezt erősíti meg a karakteres, domináns, férfias megjelenése, ami bár sokat finomodott az elmúlt évtizedekben, de még mindig jellegzetes.
