Az elnevezésében hordozott múlt, ma már tényleg csak porosodó história, történelem, viszont egykor ez az ék értéket képviselt. Nem pusztán abban az értelemben, mint ma. A gyűrűn helyet kapó szimbólum, jelkép, aláírásnak minősült. A nem egyszer családi címert ábrázoló nyomatot forró viaszba mártották, amiben így kirajzolódott az embléma, majd ahogy kihűlt, a vonalak megdermedtek, erőteljessé váltak. A leveleket ilyen módon hitelesítették és zárták le, de szerződések, megegyezések végén is helyet kapott a címer. A pecsétgyűrű tehát rangot jelentett, és az adott család társadalmi elhelyezkedéséről tanúskodott.
A pecsétgyűrű markáns viselet
Az egykori, komoly szereppel büszkélkedő ékszer máig megőrizte a mással össze nem hasonlítható, eltéveszthetetlen jellemét, kellemét. Domináns, karakteres viselet, így aztán erős, határozott személyiségek hűséges ékkiegészítője. A pecsétgyűrű különleges státusza abban is tetten érhető, hogy a hagyományosan öröklés útján átadott ékszerek közé tartozik. A családi relikviák hamisíthatatlan tagja. A kisugárzása erőről, szépségről tanúskodik. Ez az ék nem marad észrevétlen. A megjelenése olyannyira jellegzetes és figyelemfelkeltő, hogy a jelenléte véka alá nem rejthető. De persze ez nem is cél.
