A pecsétgyűrű az alkalmak éksztárja?
Nem kizárólagosan. Ugyan tény és való, hogy a nem mindennapi kialakítás alkalmatlanná teszi az ékszert arra, hogy például a fizikai munkát végző férfiak ujján trónoljon. Könnyedén beleakadhat bármibe, bárhova, és egy ilyen szerencsétlen fordulat nemcsak az ék sérüléséhez vezethet, hanem a gyűrűt hordó ujj épségének veszélyeztetéséhez is. Szóval nem érdemes kockáztatni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akkor senki sem viselheti ezt az ékfajtát a hétköznapokban. A lényeg, hogy azoknak nem ajánlható, akiket esetleg hátráltathat a munkavégzésben. De azt túlzó lenne állítani, hogy akkor ez a gyűrűtípus az alkalmak egyedüli főszereplője. Pusztán nem mindegy, hogy milyen élethelyzetben kerül előtérbe.
Azt már fentebb érintőlegesen említettük, hogy olyan ékszerről beszélünk, ami nem áll jól mindenkinek. Tehát akkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis kiknek szól az általa kínált kellem? Kizárólag a határozott, erőteljes kisugárzással megáldott férfiak viselhetik sikerrel, vagy a visszahúzódóbb, kevésbé karakteres urak is élhetnek a szépségében rejtőző előnyökkel? Az ízlés az a pont, ami ebben a dilemmában is döntő. Ha valaki a stílusától és személyiségétől függetlenül jól érzi magát a pecsétgyűrű hordása közben, akkor mindegy, hogy mi van megírva a nagy könyvben. Mellékes, hogy az általánosítások milyen irányba tartanak, és abszolút nem fontos, hogy a divatlapok mit sugallanak. Ha a szíve hangja erős és egyértelmű, akkor nincsen vita. Megszületett az egyetlen helyes elhatározás.
A pecsétgyűrű kizárólag óriási lehet?
Nem. Ez az előítélet, miszerint a kategória tagjai kivétel nélkül ékmonstrumok, régen beleégett a köztudatba, és eléggé kitörölhetetlenül ott is maradt. A valóságban azonban számtalan kivitelű, méretű variáció közül válogathat: az egyéni ízlésének és persze az ujjméretének megfelelően.
