A nemesfém karikagyűrű elődjei sokféleségről tanúskodnak
Ma már teljesen természetes, hogy az eljegyzés főszerepet játszó ékszere aranyból vagy esetleg ezüstből, orvosi fémből készül. Az esetek többségében a sárgaarany a leggyakoribb választás, míg napjainkban a fehérarany variációk divatja is nőttön-nő. Ám a lényeg, hogy ez egykor lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Időszakosan ugyanis a nemesfémek elérhetetlenné váltak. Ettől még a gyűrű szimbolikája élt és virult, a házasulandó ifjak pedig nem estek kétségbe. A fafaragókat nem egyszer érte az a megtiszteltetés, hogy az eljegyzést megpecsételendő gyűrűt készíthettek. Ezeket a faragványokat aztán különböző festőanyagokkal vonták be vagy vésett motívumokkal látták el. A végeredmény miatt mindenesetre nem kellett pironkodnia a pár tagjainak. Aztán később elterjedtek a vasból formált alternatívák, amik jóval szolidabb külsővel rendelkeztek, de kis rásegítéssel azért sokat hozzá lehetett még tenni a megjelenés milyenségéhez. Az, hogy ezek a verziók kényelem, illetve tartósság tekintetében miként teljesítettek, már más kérdés. Az időjárás kihívásait nem állták túlságosan jól, éppen ezért a folyamatos viseletük nem volt jellemző. Viszont mégis talentumnak számítottak, amik a szerelemről tanúskodnak.
Mennyit változtak a karikagyűrű hordásának szokásai?
Egy időben a párok evidenciaként kezelték a folyamatos viselést, ám napjainkban egyre többen vetik le a gyűrűiket, hogy csak ünnepélyes alkalmakkor öltsék magukra a szerelmük zálogát.
