Nemcsak a pecsétgyűrűkre gondolunk, lévén azok főleg az uralkodó családok sajátjai voltak a középkorban. A fülbevalók, nyakláncok már az ősembereknek is sokat jelentettek. Miért? Az elejtett vadállatok fogaiból, csontjaiból remekelt ékek egyrészt jól mutattak, másrészt jelzés értékkel bírtak a többieknek, mivel mindenki a maga zsákmányából prezentálta sajátos ékszereit. Aki mamutok, bölények agyaraival rendelkeztek, bizony nem kis elismerésre számíthattak. Aztán, ahogy teltek-múltak az évszázadok egyre másra tűntek fel és el a különböző ékviselési megoldások. Néhány évvel ezelőtt furcsa módon azt a korszakot éltük, amikor némileg idegenkedve tekintettek az emberek azokra az ékszerekre, melyek férfiaknak készültek. Ennek az előítéletes időszaknak, azonban egyértelműen vége, így aztán újra felszínre kerülhettek azok a férfi ékszerek, amelyek karakterükkel hozzájárulhatnak a sármos megjelenéshez.
Az ékszerviselés önbizalmat feltételez, vagyis kizárólag annak a nyakában, csuklóján vagy éppen fülében mutathat igazán jól a kiszemelt modell, aki tisztában van önnön erényeivel, és meg sem kérdőjelezi a férfiasságát. A fülbevalók palettáján egy időben óriási népszerűséget élveztek a karika variációk, amelyeket az urak pusztán egyik fülükben hordtak. Ez a viselet a tudósok szerint egészen a kalózok hátra hagyott tradícióiból eredeztethető. Ugyanakkor a férfi ékszerek csábítani is képesek. Ha olyan alternatívában gondolkodik, amely egy az egyben illik az ízléséhez, személyiségéhez, akkor egy valódi vonzalom-mágnessel gazdagodhat. A férfias kisugárzás ugyanis automatikusan vonzza a tekinteteket, az ellenállhatatlan ékszerekről nem is beszélve. Ha úgy tartja kedve az alkalmi ünnepeket megtisztelheti egy-egy kollekcióval, de akár minden egyes napját is beragyoghatják a férfiasan tökéletes alternatívák.
